... gyújtok egy gyertyát, mert azt gondolom, hogy a legkisebb világosság is elegendő ahhoz, hogy eltűnjön a sötétség. Hogy adjak nevet is a dolognak, legyen ez a FÉNYT, MOST! És ezt teszem majd mindig, amikor tehetetlenül állok a sötétség és a gonoszság fala előtt. Nem akarok tüntetni, nem mondok semmit, csak pár percig maradok. Nem hívok senkit, aki akar, jöjjön, de ha kérhetem, ne beszéljen, ne harsogjon, pláne arról, hogy kiket képvisel. Aki eljön, magát képviselje. Ne hozzon táblát, zajongó eszközt, ne viselkedjen hivalkodó módon. Ne hozzon gyertyát, fáklyát, lámpást: fényből bőven elég egyetlen lángnyi. Ha egyedül leszek, az se baj, ha tízen leszünk az jó, ha százan még jobb. Az is lehet, hogy egyszer többen leszünk, mint a gárdisták, többen, mint a közönyösök, és talán még a gonoszoknál is többen. Most is többen vagyunk, csak nem hisszük el. Állunk a sötétség fala előtt a rettegéstől bénán, és nem merünk világot gyújtani. Aki akar imádkozzon, aki akar, csak úgy hallgasson, maradjunk pár percig, aztán fújjuk el a gyertyát, hogy jusson majd újabb sötéthullámok ellen is.
2009 november huszonhatodikán délután hatkor több mint száz jó emberrel meggyújtottam az első gyertya lángját Budapesten, a Hősök terén. (Vajda József képe)


2010. július 17., szombat

Vérlázítóan szomorú


Egyre jobban erősödik bennem az az érzés, hogy a baloldali-liberális értelmiségtől már jobban kell félni, mint a náciktól http://www.andrassew.blogspot.com 

2010. július 13., kedd

Árvízkárosultak roma származásuk miatt nem kaphattak az adományokból

A Jobbik monori alapszervezete adományokat gyűjtött, illetve jelenleg is gyűjt árvízkárosultak javára. Szalonnán 17 házat sújtott az árvíz, ebből 5-ben romák laknak. A településen a párt egyik aktivistája osztotta az adományokat, ám a roma károsultaknak – nyíltan kimondva: származásuk miatt – nem adott semmit, míg olyan nem roma származású Jobbik-szavazóknak juttatott az adományokból, akiket elkerült a víz.
Az adománygyűjtésekről az interneten közzétett egyes felhívások hangsúlyozzák, hogy a szállítmányokat csak „magyaroknak“ juttatják.

2010. július 10., szombat

Meleg méltóság menete 2010


Ott voltam feleségemmel és a fiammal a meleg méltóság menetén. Szégyelltem magam azok helyett, akik nem jöttek el, mert most éppen nem érdekük ilyen környezetben mutatkozni, és féltem azok miatt, akik féltek eljönni. Találkoztam néhány barátommal, láttam néhány szocialista politikust, egy LMP-csapatot, zászlóval. Gyurcsány Ferenccel és Szabó Zoltánnal jót beszélgettünk. (Stiller Ákos képe - HVG.hu)

2010. május 29., szombat

Veszzővel gyereket nevelni, a Bibliára hivatkozva

Kérek mindenkit, hogy nézze meg ezt: http://www.pardi.ro/evkiado/mdp/index.html
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi létezhet. Írtam Ranschburg Jenőnek, hogy ő is nézze meg, és kértem tőle egy interjút. Kellenének még gyerekvédelmi és gyerekjogvédő szakemberek, hogy együtt lépjünk föl egy ilyen förmedvény ellen. Szükség lenne szakjogászra, aki eljárást indít a kiadó ellen. Azon gondolkozom, hogy ha elegen jelzitek vissza, hogy hajlandók vagytok a kiadó elé jönni, akkor egy alkalmas időpontban FÉNYT, MOST! gyertyagyújtással tiltakozhatnánk.
Engem vertek gyerekkoromban. Vesszővel. Nem keresztyén-alapon, csak úgy, mert csakugyan nagyon hatásos: pontosan tudom, hogy ez micsoda pusztítást végzett a jellememben.

Fönti bejegyzésem óta annyi változott, hogy időközben a könyvet levették az internetről, de természetesen megvan PDF-formátumban: http://bitflow.dyndns.org/hungarian/MichaelAndDebiPearl/Hungarian-Gyermeket_Nevelni_Isten_Felelmeben_2004.pdf

A Szent Gellért Egyházi Kiadó még árulja: http://www.egyhazikonyvek.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=9&flypage=shop.flypage&product_id=190&option=com_virtuemart&Itemid=1

2010. május 9., vasárnap

Emléktábla

Szeretnénk meghívni egy emléktábla avatására, amit a Kelenligeti Kör kezdeményezett. Helytörténeti kutatásaink során kiderítettük, hogy az a ház, amiben lakunk, ahol a Szentlélek kápolna is van, az államosítás előtt a Slachta Margit által alapított katolikus szerzetesközösség, a Szociális Testvérek Társasága tulajdonában volt, s 1944-45-ben részét képezte annak az embermentő hálózatnak, ahol az üldözött zsidókat bújtatták. A tábla ezt a tényt örökíti meg.
Május 12.-én szerdán 15 órakor lesz, az Ulászló u. 15. számú háznál.
Slachta Margit az első női képviselő volt a magyar Országgyűlésben 1920-ban. Keresztény feminista és jogvédő. 1915-től kezdve megkezdte a szociális munkások képzési rendszerének hazai kiépítését, a modern szociálpolitika egyik megalapozója volt.

A táblát közösen állíttatja Újbuda Önkormányzata, a Szociális Testvérek Társasága, BZSH Lágymányosi Zsinagóga, és a Kelenligeti Kör.

Üdvözlettel:
Dés Rita
Kelenligeti Kör

2010. március 5., péntek

Őrtállás

Holnap, szombaton őrt állunk a Hősök terén az Ismeretlen Katona sírjánál az utóbbi évtizedek legförtelmesebb és legaljasabb indíttatású gyilkosságsorozatának roma áldozataira emlékezve. Nem tudom, hányan leszünk, de biztosan nem elegen. Bár a kevés is sok ahhoz képest, hogy két hete még úgy volt, hogy a közelébe se mehetünk. Mert ott egy választási naggyűlésnek álcázott nemzetközi náci fölvonulás készült, ahol a Waffen SS és a velük szövetséges magyar alakulatok hősi tetteiről ordítoztak volna, arra emlékezve, hogy megpróbáltak kitörni a Vörös Hadsereg gyűrűjéből. Bármit is gondolunk, az biztos, hogy égbekiáltó pofátlanság egy olyan német alakultra emlékezni Magyarországon, amelyik teherautóiról lerugdostatta az oroszok elől menekülő magyar katonákat - ez hiteles családi emlék -, igen erős szerepet kapott Magyarország megszállásában, emberek százezreinek likvidálásában, az ország rombadöntésében. Hogy Magyarországon, ahol több mint egymillió ember veszett oda, és még negyven évnyi rabsággal is fizettünk minden idők legordasabb eszmefertőzéséért, megint vonulhatnak náci emlékgúnyában, őrseregben, csendőrködve, népet rémisztve - ez megengedhetetlen.
Mint ahogy megengedhetetlen alkotmánycsúfolás, hogy egyáltalán be lehet jegyezni ma náci pártot, és az működhet is, rendezvényeit sem a rendőrség, sem a bíróság nem tilthatja be. Egy olyan országban, amelyikben az egész politikai osztály tátott szájjal, tehetetlenül figyeli, ahogy a nácik az ország házába menetelnek.
A kérdés már csak az, hogy egyszer lesz-e annyi önérzetes őrtálló ember, amennyivel legalább el lehet takarni ezt a szégyent.